Bár a nedves tárolási folt vagy a „fehér rozsda” ritkán rontja a horganyzott bevonat védőképességét, esztétikailag mégis könnyen elkerülhető.

A nedves tárolási folt akkor keletkezik, amikor a frissen horganyzott anyagok nedvességnek, például esőnek, harmatnak vagy páralecsapódásnak (magas páratartalomnak) vannak kitéve, és olyan helyen maradnak, ahol korlátozott a légáramlás a felület felett. Ezek a körülmények befolyásolhatják a védőpatina kialakulását.

A cink általában először oxigénnel reagál, cink-oxidot képezve, majd nedvességgel cink-hidroxidot képezve. Jó légáramlás mellett a cink-hidroxid ezután cink-karbonáttá alakul, így védőréteget képezve a cink számára, ezáltal lassítva annak korróziós sebességét. Ha azonban a cink nem jut szabadon áramló levegőhöz, és nedvességnek van kitéve, a cink-hidroxid tovább fejlődik, és nedves tárolási foltot képez.

A fehér rozsda hetek alatt, vagy akár egy éjszaka alatt is kialakulhat, ha a körülmények megfelelőek. Szélsőséges tengerparti környezetben nedves tárolási folt is kialakulhat a levegőben felhalmozódott sólerakódások miatt, amelyek az éjszaka folyamán felszívják a nedvességet.

Egyes horganyzott acélokon nedves tárolás közben egyfajta folt, az úgynevezett „fekete folt” képződhet, amely sötétebb foltokként jelenik meg, körülöttük fehér porszerű rozsdával vagy anélkül. Ez a fajta nedves tárolás közbeni folt gyakoribb a vékonyabb acélokon, például lemezeken, szelemeneken és vékony falú üreges profilokon. Sokkal nehezebb tisztítani, mint a fehér rozsda tipikus formáit, és néha a folt a tisztítás után is látható lehet.