A világ acél nélkül egészen másképp nézne ki. Nem lennének vasutak, hidak, kerékpárok vagy autók. Nem lennének mosógépek vagy hűtőszekrények.

A legtöbb fejlett orvosi berendezés és mechanikus eszköz szinte lehetetlen lenne előállítani. Az acél elengedhetetlen a körforgásos gazdasághoz, mégis egyes politikai döntéshozók és nem kormányzati szervezetek továbbra is problémának, és nem megoldásnak tekintik.

Az Európai Acélipari Szövetség (EUROFER), amely szinte az összes európai acélipart képviseli, elkötelezett amellett, hogy ezt megváltoztassa, és az EU támogatását kéri ahhoz, hogy 2030-ig 60 jelentős, alacsony szén-dioxid-kibocsátású projektet valósítson meg a kontinensen.

„Térjünk vissza az alapokhoz: az acél természeténél fogva körforgásos, 100%-ban újrafelhasználható, végtelenszer. Ez a világ leggyakrabban újrahasznosított anyaga, évente 950 millió tonna CO2-t takarítunk meg vele. Az EU-ban a becsült újrahasznosítási arány 88%” – mondja Axel Eggert, az EUROFER főigazgatója.

A legmodernebb acéltermékek folyamatosan fejlesztés alatt állnak. „Több mint 3500 acélfajta létezik, és ezek több mint 75 százalékát – könnyebb, jobb teljesítményű és környezetbarátabb anyagokat – az elmúlt 20 évben fejlesztették ki. Ez azt jelenti, hogy ha ma épülne fel az Eiffel-torony, akkor az akkoriban használt acélnak csak kétharmadára lenne szükségünk” – mondja Eggert.

A javasolt projektek több mint 80 millió tonnával csökkentenék a szén-dioxid-kibocsátást a következő nyolc évben. Ez a mai kibocsátás több mint egyharmadának felel meg, és 55 százalékos csökkentést jelent az 1990-es szinthez képest. A karbonsemlegességet 2050-re tervezik.